Fórum Ma 2010-09-09, csütörtök, Ádám napja van.      

Az Önök kérésére a fórumhoz csak regisztráció után lehet hozzászólni!

A könnyebb kezelhetőség érdekében Önnek csak egyszer - bejelentkezéskor - kell majd megadni a felhasználónevet és jelszót, ezután folyamatosan fórumozhat.

A regisztrációhoz kattintson ide>>

Bejelentkezés: (regisztráció után)
Felhasználónév:
Jelszó:

Hozzászólás a Fórumhoz!

Eddigi hozzászólások:

a fórum oldalai:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40
41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60
61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80
81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100
101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120
121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140
141 142 143 144 145 146 147 148 149 150 151 152 153 154 155 156 157 158 159 160
161 162 163 164 165 166 167 168 169 170 171 172 173 174 175 176 177 178 179 180
181 182 183 184 185 186 187 188 189 190 191 192 193 194 195 196 197 198 199 200
201 202 203 204 205 206 207 208 209 210 211 212 213 214 215 216 217 218 219 220
221 222 223 224 225 226 227 228 229 230 231 232 233 234 235 236 237 238 239 240
241 242 243 244 245 246 247 248 249 250 251 252 253 254 255 256 257 258 259 260
261 262 263 264 265 266 267 268 269 270 271 272 273 274 275 276 277 278 279 280
281 282 283 284 285 286 287 288 289 290 291 292 293 294 295 296 297 298 299 300
301 302 303 304 305 306 307 308 309 310 311 312 313 314 315 316 317 318 319 320
321 322 323 324 325 326 327 328 329 330 331 332 333 334 335 336 337 338 339 340
341 342 343 344 345 346 347 348 349 350 351 352 353 354 355 356 357 358 359 360
361 362 363 364 365 366 367 368 369 370 371 372 373 374 375 376 377 378 379 380
381 382 383 384 385 386 387 388 389 390 391 392 393 394 395 396 397 398 399 400
401 402 403 404 405 406 407 408 409 410 411 412 413 414 415 416 417 418 419 420
421 422 423 424 425 426 427 428 429 430 431 432 433 434 435 436 437 438 439 440
441 442 443 444 445 446 447 448 449 450 451 452 453 454 455 456 457 458 459 460
461 462 463 464 465 466 467 468 469 470 471 472 473 474 475 476 477 478 479 480
481 482 483 484 485 486 487 488 489 490 491 492 493 494 495 496 497 498 499 500
501 502 503 504 505 506 507 508 509 510 511 512 513 514 515 516 517 518 519 520
521 522 523 524 525 526 527 528 529 530 531 532 533 534 535 536 537 538 539 540
541 542 543 544 545 546 547 548 549 550 551 552 553 554 555 556 557 558 559 560
561 562 563 564 565 566 567 568 569 570 571 572 573 574 575 576 577 578 579 580
581 582 583 584 585 586 587 588 589 590 591 592 593 594 595 596 597 598 599 600
601 602 603 604 605 606 607 608 609 610 611 612 613 614 615 616 617 618 619 620
621 622 623 624 625 626 627 628 629 630 631 632 633 634 635 636 637 638 639 640
641 642 643 644 645 646 647 648 649 650 651 652 653 654 655 656 657 658 659 660
661 662 663 664 665 666 667 668 669 670 671 672 673 674 675 676 677 678 679 680
681 682 683 684 685 686 687 688 689 690 691 692 693 694 695 696 697 698 699 700
701 702 703 704 705 706 707 708 709 710 711 712 713 714 715 716 717 718 719 720
721 722 723 724 725 726 727 728 729 730 731 732 733 734 735 736 737 738 739 740
741 742 743 744 745 746 747 748 749

Ez a(z) 11. oldal!
Hozzászóló: BabócaHozzászólás dátuma: 2010-08-19
Hozzászólás:
Kedves Tünde!
Nagyon ismerős az érzés, csak fekszem, és nem érdekel semmi! Nekem sajnos csak a kórház segített. Ott valamennyire "gatyábaráztak", de a kórház utáni otthon eltöltött idő is még három hónap volt, míg valahogy, valamennyire rendbejöttem. Sokan nem értik ezt a problémát, és a legnagyobb baj, hogy néha még az orvos sem veszi észre, hogy mennyire nagy szükséged lenne további segítségre, mint a bogyók. Az ismerősökről, családról más nemis beszélve... 

Hozzászóló: Molnárné TündeHozzászólás dátuma: 2010-08-19
Hozzászólás:
Sziasztok!

Én írnék de annyira nem tudok megnyílni kb 1 hónapja vagyok itt és nézzem de senki nem ír a depresszióról.Pedig A héten megint kaptam egy POFONT az élettől és most nincs is kedvem csinálni semmit nem érdekel semmi.Megyek befekszem az ágyamba gondolkodok és sírok akkor kicsit jobb. 

Hozzászóló: idelentHozzászólás dátuma: 2010-08-16
Hozzászólás:
Sziasztok!

A fórum leült rendesen. Vagy mindenki nagyon jól van, vagy mindenki épp rosszul van. Reméljük, az első :-) 

Hozzászóló: idelentHozzászólás dátuma: 2010-08-15
Hozzászólás:
Skacok, 200 beteg magyarországi viszonylatban.... - nos, az alább említett alapítványnak még van mit bővítenie...
És persze, hogy budapesti. A vidéki letargiásoknak az igényes honlap figyelmes olvasgatása maradt - mint mindig. 

Hozzászóló: ipiHozzászólás dátuma: 2010-08-15
Hozzászólás:
Idelent:
Ez szó szerint így van sajnos, ahogy leírtad :( Elkeserítő. Az orvosoknak pedig a munkájukhoz kellene hogy tartozzon, hogy ugyanúgy látja el a gazdagat, mint a szegényet. Elkeserítő, hogy csak az lehet egészséges, aki meg tudja fizetni.

Cupp: Köszönöm a linket! Szétnézek az oldalon :) 

Hozzászóló: cuppHozzászólás dátuma: 2010-08-15
Hozzászólás:
Cuppanás Ipi,


nekem is kellett beutaló, de ingyenes a www.ebredesek.hu



Cupp 

Hozzászóló: idelentHozzászólás dátuma: 2010-08-15
Hozzászólás:
Ipinek:
És akkor még EZT van pofájuk lélekgyógyászatnak nevezni: hogy csak akkor foglalkoznak a beteggel, ha az teletömi a zsebüket zsével...visszataszító.
Ez a 22-es csapdája: a depresszió miatt elvesztem az állásomat, ezután pedig -mivel munkanélküli vagyok- esélyem sincs egy olyan orvost megfizetni, aki VALÓBAN meg tudna gyógyítani. Na, ezt osszuk be, barátaim...
Vagy elboldogulunk a magunk kenyerén, vagy eltűnünk a süllyesztőben. Ez kísértetiesen a 18-19. századi Angliára emlékeztet: kisszámú vagyonos ember, nagyszámú nyomorgó. Magyarország újra "átnézi" a történelemórák anyagát. 

Hozzászóló: ipiHozzászólás dátuma: 2010-08-14
Hozzászólás:
Köszönöm a válaszokat!

Tudom, hogy az ingyenes szakrendelésről keveseknek vannak jó tapasztalataik sajnos, de nincs más lehetőségem. Munkanélküliként nem tudok megfizetni magánorvost, pedig tudom, hogy ők sokkal jobban törődnek a betegeikkel :( 

Hozzászóló: BabócaHozzászólás dátuma: 2010-08-14
Hozzászólás:
Idelent
Akkor én mázlista vagyok, hogy akihez most tartozok dokinőhöz teljesen ingyen foglalkozik velem. És TÉNYLEG foglalkozik velem! Keresztnevemen szólit, meghallgat, tanácsot ad, egyből észreveszi, ha padlóközelben vagyok. Én sajna nem tudnék fizetni még kevesebbet sem. Nem próbálkoztál ott ahová tartozol? Vagy ott van az a begyepesedett öregúr? Persze mindenkinek más kínjai vannak, másképpen kedvel egy orvost. Mikor kórházban voltam 2006-ban olyan dokinő vett fel - mivel aznap ő volt az ügyeletes - hogy beszélgetés közben újságot olvasott. Idén januárban megint kórházban voltam, és szóltam kit szeretnék orvosomnak, holott addig nem ismertem őt sem, csak hallottam róla, szóval ég és föld volt a két felvételi. A mostani kórházi orvos CSAK rám figyelt, sokáig beszélgettünk, időnként benézett hozzám, érdeklődött hogy vagyok. Az előző dokinő is ott van még, volt aki őt dícsérte. De hozzám 2006-ban egyszer szólt egy nagyvizit alkalmával: nyaralásból jött vissza és annyit mondott, maga rosszabb állapotban van, mint amikor itt hagytam. Hát szép kis kezelőorvos.
Ipi
A háziorvostól kell beutalót kérni, és ingyenes az ellátás. 

Hozzászóló: idelentHozzászólás dátuma: 2010-08-14
Hozzászólás:
Kedves Ipi,
ha jól tudom, a pszichiátriai szakrendelésre első ízben háziorvosi beutaló kell, és a szakrendelésen (ez rendszerint valamelyik kórházban van) az ellátás ingyenes.

Ha van elég pénzed (alkalmanként cirka 10.000.- Ft), akkor mindenféle beutaló nélkül járhatsz privát pszichiáterhez, de ő legalább törődik is veled.

Nekem az ingyenes szakrendelésről szerzett tapasztalataim (3 és fél éven át) egyszerűen siralmasak. 

Hozzászóló: ipiHozzászólás dátuma: 2010-08-14
Hozzászólás:
Sziasztok!
Ez itt az első hozzászólásom. Szeretném megkérdezni, hogy vajon a kerületi (Budapest) pszichiátriai gondozókba be lehet csak úgy menni, vagy beutaló kell hozzá háziorvostól? Illetve, kell fizetni, vagy ingyenes?
Előre is köszönöm a válaszokat! 

Hozzászóló: idelentHozzászólás dátuma: 2010-08-14
Hozzászólás:
Látod, most meg már nem elég, hogy néha el sem küldi, hanem ráadásul még duplikálja is a szöveget!
Ha épp jó szerencsénk van, akkor a mondanivalónk felkerül a fórumra, ha nincs szerencsénk, akkor meg bosszankodhatunk. 

Hozzászóló: idelentHozzászólás dátuma: 2010-08-14
Hozzászólás:
Igen, Babóca, most már 7-8 hónapja kb. másfél havonta eljárok egy pszichiáternőhöz, aki végre felírta nekem a Depakint, nem csak az antidepit, meg a Xanaxot. És ami még fontosabb: minden egyes beszélgetés vele nagyságrendekkel javít az állapotomon.
Sajnos, ezt a luxust már nem sokáig engedhetem meg magamnak: alkalmanként egy terápiás ülés hétezer forintba fáj nekem, és mit ne mondjak, az enyhe kifejezés, hogy pénzzavarban vagyok.

Ez a bolond világ itt körülöttünk mindent a pénzre épít: még a lelked egészségét sem kaphatod vissza nélküle (az agykontroll-tanfolyam, meg a "futottak még" öngyógyító kurzusok ugyanúgy kemény ezresekbe kerülnek, a számjegy mindig garantáltan 5 karakterből áll).

Homeopátia, ezotéria, anyámkínja...nem igazán hoznak lázba: egyik sem tartalmaz alprazolamot. 

Hozzászóló: idelentHozzászólás dátuma: 2010-08-14
Hozzászólás:
Igen, Babóca, most már 7-8 hónapja kb. másfél havonta eljárok egy pszichiáternőhöz, aki végre felírta nekem a Depakint, nem csak az antidepit, meg a Xanaxot. És ami még fontosabb: minden egyes beszélgetés vele nagyságrendekkel javít az állapotomon.
Sajnos, ezt a luxust már nem sokáig engedhetem meg magamnak: alkalmanként egy terápiás ülés hétezer forintba fáj nekem, és mit ne mondjak, az enyhe kifejezés, hogy pénzzavarban vagyok.

Ez a bolond világ itt körülöttünk mindent a pénzre épít: még a lelked egészségét sem kaphatod vissza nélküle (az agykontroll-tanfolyam, meg a "futottak még" öngyógyító kurzusok ugyanúgy kemény ezresekbe kerülnek, a számjegy mindig garantáltan 5 karakterből áll).

Homeopátia, ezotéria, anyámkínja...nem igazán hoznak lázba: egyik sem tartalmaz alprazolamot. 

Hozzászóló: BabócaHozzászólás dátuma: 2010-08-14
Hozzászólás:
A "metró" után mondtam neki, hogy liftbe se szállnék be vele, hisz azt sem értené meg, hogy ott is halálfélelmem van. Ezek után már csak a nővérrel tartottam a kapcsolatot, felírta az aktuális gyógyszert, megkérdezte akarok-e a doktor úrral beszélni, és kész. Persze, hogy nem akartam vele beszélni. Ez Pesten volt, most Pest környéki városban lakunk, itt találtam meg a dokinőmet, aki megértő velem. Igaz az elején próbálkozott 1-2 új gyógyszerrel, a xanaxot nem engedtem elvenni, megértette. Most akkor "rendes" orvosod van?  

Hozzászóló: idelentHozzászólás dátuma: 2010-08-14
Hozzászólás:
Hát ez a "metrós ügy" nem semmi! Nekem az utolsó egy évig egyetlen egyszer sem volt emberséges, és tényleg odafigyelő pszichiáterem. Egy nyugdíjas, kelletlen öreg krampusz a járóbeteg szakrendelésen, aki mindig épp azt a gyógyszert próbálta ki rajtam, amelyet az orvoslátogató távozása után "megfelelő"-nek talált. Nem beszélgetett, csak utasítgatott, azt is olyan kurtán-furcsán. Három teljes éven át nem volt képes rájönni, hogy nem major depressziós, hanem bipoláris vagyok. 

Hozzászóló: BabócaHozzászólás dátuma: 2010-08-14
Hozzászólás:
Idelent!
Jobban én sem tudtam volna leírni "leépülésemet" ahogy Te leírtad. Nekem szerencsém volt, az akkori háziorvosom vette észre rajtam a depi és a pánik jeleit. Úgymond üzemorvos volt, napközben is le lehetett hozzá menni. Sokszor ment fel a vérnyomásom, légszomj, izzadás, halálfélelem, stb. volt hogy kollegám kísért hozzá. Ő küldött szakorvoshoz, csak a "szakorvos"-sal nem értettük meg egymást. A metróbeli halálfélelmemre (hogy megfulladok, élve el vagyok temetve) annyit válaszolt, hogy mások is ott vannak és kapnak levegőt, van ott levegő. Hát ezek után miről, minek beszéljek vele. Bocsi, de csak röviden merek írni, hogy el is menjen az üzim. 

Hozzászóló: idelentHozzászólás dátuma: 2010-08-14
Hozzászólás:
Bocsánat, Babóca, az előző szövegemben összecsúsztak a sorok!

a JAVÍTOTT változat:
Még Babócának: Állítólag nem mutatható ki érdemleges ok-okozati összefüggés a depresszió kialakulása és a beteg személy társadalmi helyzete között (jó példák: Michael Jackson, Marilyn Monroe, Albert Györgyi, Havas Henrik). Szóval a gyermekeid és a férjed irántad való szeretete,
és az anyagi háttered biztonsága EGYÁLTALÁN NEM védhet meg tőled ettől a betegségtől, SŐT, önmagukban még csak nem is enyhíthetik azt.

Kábé 30 voltam, amikor az első tünet jelentkezett, és fogalmam sem volt, hogy ez MINEK a tünete: férj, két kiskorú gyermek, középosztálybeli család, munkahely. Szóval megvolt mindenem.
Aztán fokozatosan kezdett kialakulni nálam egy olyan dolog, hogy a MINDENNAP KÖTELEZŐEN ismétlendő teendők (bevásárlás, főzés, mosogatás, takarítás, reggel a megfelelő öltözék kiválasztása) mázsás teherként nehezedtek rám, és reggelenként azt éreztem, hogy bárcsak fel se ébredtem volna.
Sajnos marha voltam, és orvosi kontroll nélkül nyugtatókat kezdtem szedni, hogy végig tudjam csinálni a klasszikusan kispolgári, rendezett és "tökéletes" mindennapjaimat.
Egyszóval tényleg MINDENEM megvolt, ami egy embernek elég lehet a boldogsághoz, és én mégis haldokolni kezdtem "belül", míg a külvilág felé fenntartottam a tőlem elvárt egyenmosolyt.

Most elvált vagyok, a gyerekeim már felnőttek, bipolaritásom diagnosztizálása megtörtént, és habár nem vagyok igazándiból jobban, de legalább már NEM KELL azt HAZUDNOM, hogy velem és körülöttem minden rendben van.
 

Hozzászóló: BabócaHozzászólás dátuma: 2010-08-14
Hozzászólás:
Idelent
Köszi, már úgy is próbáltam, be is másoltam, de hiába küldtem el ötször, ki is írta, hogy sikeresen elküldve, mégsem jelent meg. Mérgemben azt a három pontocskát próbáltam elküldeni, az bezzeg elment. Képzeld most valahogy erőt merítettem (nagyképűségnek érzem), mert egy jó ismerősöm még nálam is jobban a padlón van. Na nem az ő szerencsétlen állapotából, hanem abból, hogy próbálok neki segíteni. Családi és anyagi problémái vannak (szerintem, mint sokunknak), de most olyan mélyen van, hogy az ereit akarta felvágni. Egyszer már megpróbálta. Úgy érzem most ez egy kis erőt adott nekem, hogy vígasztaltam, tanácsokat adtam neki, és megígérte, hogy még gondolni sem fog rá, hogy ilyet tegyen. Annyira hálás volt, hogy talán ez segített most rajtam, hogy én segítettem máson. Igaz családját megváltoztatni nem tudom, pénzt nem tudok neki adni, de olyan sokat jelentett neki a beszélgetésünk. Én is hálás vagyok neki. 

Hozzászóló: idelentHozzászólás dátuma: 2010-08-14
Hozzászólás:
Még Babócának: Állítólag nem mutatható ki érdemleges ok-okozati összefüggés a depresszió kialakulása és a beteg személy társadalmi helyzete között (jó példák: Michael Jackson, Marilyn Monroe, Albert Györgyi, Havas Henrik). Szóval a gyermekeid és a férjed irántad való szeretete, valamint És még Babóca h.sz.-éhez:
Állítólag a depresszió kialakulása és az érintett beteg társadalmi helyzete közöttaz anyagi háttered biztonsága EGYÁLTALÁN NEM védhet meg tőled ettől a betegségtől, SŐT, önmagukban még csak nem is enyhíthetik azt.

Kábé 30 voltam, amikor az első tünet jelentkezett, és fogalmam sem volt, hogy ez MINEK a tünete: férj, két kiskorú gyermek, középosztálybeli család, munkahely. Szóval megvolt mindenem.
Aztán fokozatosan kezdett kialakulni nálam egy olyan dolog, hogy a MINDENNAP KÖTELEZŐEN ismétlendő teendők (bevásárlás, főzés, mosogatás, takarítás, reggel a megfelelő öltözék kiválasztása) mázsás teherként nehezedtek rám, és reggelenként azt éreztem, hogy bárcsak fel se ébredtem volna.
Sajnos marha voltam, és orvosi kontroll nélkül nyugtatókat kezdtem szedni, hogy végig tudjam csinálni a klasszikusan kispolgári, rendezett és "tökéletes" mindennapjaimat.
Egyszóval tényleg MINDENEM megvolt, ami egy embernek elég lehet a boldogsághoz, és én mégis haldokolni kezdtem "belül", míg a külvilág felé fenntartottam a tőlem elvárt egyenmosolyt.

Most elvált vagyok, a gyerekeim már felnőttek, bipolaritásom diagnosztizálása megtörtént, és habár nem vagyok igazándiból jobban, de legalább már NEM KELL azt HAZUDNOM, hogy velem és körülöttem minden rendben van.
 


Vissza Tovább>