Fórum Ma 2010-09-06, hétfő, Zakariás napja van.      

Az Önök kérésére a fórumhoz csak regisztráció után lehet hozzászólni!

A könnyebb kezelhetőség érdekében Önnek csak egyszer - bejelentkezéskor - kell majd megadni a felhasználónevet és jelszót, ezután folyamatosan fórumozhat.

A regisztrációhoz kattintson ide>>

Bejelentkezés: (regisztráció után)
Felhasználónév:
Jelszó:

Hozzászólás a Fórumhoz!

Eddigi hozzászólások:

a fórum oldalai:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40
41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60
61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80
81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100
101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120
121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140
141 142 143 144 145 146 147 148 149 150 151 152 153 154 155 156 157 158 159 160
161 162 163 164 165 166 167 168 169 170 171 172 173 174 175 176 177 178 179 180
181 182 183 184 185 186 187 188 189 190 191 192 193 194 195 196 197 198 199 200
201 202 203 204 205 206 207 208 209 210 211 212 213 214 215 216 217 218 219 220
221 222 223 224 225 226 227 228 229 230 231 232 233 234 235 236 237 238 239 240
241 242 243 244 245 246 247 248 249 250 251 252 253 254 255 256 257 258 259 260
261 262 263 264 265 266 267 268 269 270 271 272 273 274 275 276 277 278 279 280
281 282 283 284 285 286 287 288 289 290 291 292 293 294 295 296 297 298 299 300
301 302 303 304 305 306 307 308 309 310 311 312 313 314 315 316 317 318 319 320
321 322 323 324 325 326 327 328 329 330 331 332 333 334 335 336 337 338 339 340
341 342 343 344 345 346 347 348 349 350 351 352 353 354 355 356 357 358 359 360
361 362 363 364 365 366 367 368 369 370 371 372 373 374 375 376 377 378 379 380
381 382 383 384 385 386 387 388 389 390 391 392 393 394 395 396 397 398 399 400
401 402 403 404 405 406 407 408 409 410 411 412 413 414 415 416 417 418 419 420
421 422 423 424 425 426 427 428 429 430 431 432 433 434 435 436 437 438 439 440
441 442 443 444 445 446 447 448 449 450 451 452 453 454 455 456 457 458 459 460
461 462 463 464 465 466 467 468 469 470 471 472 473 474 475 476 477 478 479 480
481 482 483 484 485 486 487 488 489 490 491 492 493 494 495 496 497 498 499 500
501 502 503 504 505 506 507 508 509 510 511 512 513 514 515 516 517 518 519 520
521 522 523 524 525 526 527 528 529 530 531 532 533 534 535 536 537 538 539 540
541 542 543 544 545 546 547 548 549 550 551 552 553 554 555 556 557 558 559 560
561 562 563 564 565 566 567 568 569 570 571 572 573 574 575 576 577 578 579 580
581 582 583 584 585 586 587 588 589 590 591 592 593 594 595 596 597 598 599 600
601 602 603 604 605 606 607 608 609 610 611 612 613 614 615 616 617 618 619 620
621 622 623 624 625 626 627 628 629 630 631 632 633 634 635 636 637 638 639 640
641 642 643 644 645 646 647 648 649 650 651 652 653 654 655 656 657 658 659 660
661 662 663 664 665 666 667 668 669 670 671 672 673 674 675 676 677 678 679 680
681 682 683 684 685 686 687 688 689 690 691 692 693 694 695 696 697 698 699 700
701 702 703 704 705 706 707 708 709 710 711 712 713 714 715 716 717 718 719 720
721 722 723 724 725 726 727 728 729 730 731 732 733 734 735 736 737 738 739 740
741 742 743 744 745 746 747 748

Ez a(z) 14. oldal!
Hozzászóló: idelentHozzászólás dátuma: 2010-08-07
Hozzászólás:
Ja, a jogsi megszerzésekor a gyakorlati vizsgából én pontosan négyszer repetáztam. Ennek ellenére, már húsz éve vezetek, és nem okoztam balesetet. Imádok vezetni, remekül eltereli a hülye gondolatokat. Csak az út van előttem, a táblák, lámpák, meg a többi autó, és mindez jótékonyan leköti az egzaltált agyamat. 

Hozzászóló: idelentHozzászólás dátuma: 2010-08-07
Hozzászólás:
Noémi,
kiszolgáltatott helyzetben vagyunk a gyógyszereket illetően. Ezek ugyanis kémiai vezényszavakat küldenek az agyunk számára, melynek hatására -ideiglenesen- kínjaink csökkennek. Agyunk ezt az üzenetet társítja az elviselhető(bb) lelkiállapottal, és már kész is a mutatvány. Azért vacakabb ügy, mint a cukorbetegség, mert semmiféle olyan, egzaktul mérhető tünete nincsen, mint amilyen például a vércukorszint. Ezért aztán a nekünk kifejlesztett gyógyszerek adagolása jóformán szubjektív orvosi döntések következménye, és a betegnek fogalma sincs, hogy milyen következményekkel járhat a mennyiségek csökkentése, vagy növelése. Ha jól gondolom, akkor a legtöbben úgy vagyunk a nyugtatókkal, hogy egyetlen, viszonylagos biztonságérzetet nyújtó mentőövként kapaszkodunk beléjük. Tíz körömmel.  

Hozzászóló: noémiHozzászólás dátuma: 2010-08-07
Hozzászólás:
További szép estét Mindenkinek pihenést
lazulást akire csak ráfér
én most nagyon erre vágyom 

Hozzászóló: noémiHozzászólás dátuma: 2010-08-07
Hozzászólás:
Detti
nem tudom említettem hogy jár a fiam vezetni hogy megszerezze a jogsit a kresz kérdéseken elsőre átment a rutinból is könnyen vizsgázott most viszont a forgalomban már harmadszorra megy vizsgázni én még ilyet nem láttam ,végigcsinálja forgalomban szinte hibátlanul a vezetést és amikor már vége lenne valami hibát produkál amiért nem megy át,
utolsó percben elszúrja, már az oktató is poénkodik rajta , hogy ő örök darab lesz nála ,annyira ciki neki is és már és is annak tartom
legutóljára az volt a szitu hogy hibátlanul végigcsinálta a vezetést és amikor vissza kellett menni a bázisra egyszerűen fogta magát és áthajtott a szemközti sávba ő sem tudja miért ,csak lazítani akart és "kikapcsolt az agya " már félek nem alkalmas a vezetésre mert ez a szétszórtság veszélyes
na nem untatlak tovább sem téged sem mást
Leti neked mi a véleményed,? írjál
sziasztok  

Hozzászóló: idelentHozzászólás dátuma: 2010-08-07
Hozzászólás:
Beugro,
fogadd őszinte részvétem. Közhely, hogy az ilyen sebeket begyógyítja az idő: olyan sok idő nem áll rendelkezésre egy emberi életben.
Mindenesetre a bánatod kibeszélését a szívedből én nem tekintem úgy, mintha engem is a szomorúság gödrébe akarnál lehúzni vele - hiszen már úgyis "idelent" vagyok. A nicknév választása tudatos volt.
Kívánom, hogy a lehető legkevésbé fájjon a gyászod. Hogy a szeretett lélekből a szívet melengető emlékek jelenjenek meg inkább számodra, és kevésbé gyakran a hiánya miatti elkeseredés...ez iszonyú nehéz. 

Hozzászóló: noémiHozzászólás dátuma: 2010-08-07
Hozzászólás:
egyébként az orvosom mindig azzal nyugtat a bogyószedéssel kapcs.-ban hogy fogjam fel úgy minta a cukorbetegségnél ezzel együtt lehet élni és ez egy állapot amit gyógysz.rel szinten lehet tartani de nélküle nem  

Hozzászóló: noémiHozzászólás dátuma: 2010-08-07
Hozzászólás:
én is azokat élem át amit Babóca emlitett a semmi se érdekel és le van még szr. is szr.va ha nem kapom be a hangulatjav.-t és nyugi bogyót inkább nem teszem ki magam ennek, egyenlőre nem kívánságműsor ,sajna ez van 

Hozzászóló: noémiHozzászólás dátuma: 2010-08-07
Hozzászólás:
Detti
köszi kérdésed én jól vagyok ezektől a szerektől nem akarom elkiabálni az orvos is azt mondja nem szabad abbahagynom
ha nem szedem egyáltalán se nem alszom és semmi sem működik
fáradt kedvetlen levert vagyok aztán egyre jobban depis gondolatok jönnek elő se erőm se kedvem csak ülök bambán és tehetetlenül
inkább nem akarom ezeket átélni
amúgy minden oké ha nem is rózsaszinben látom a világot azért mennek a dolgok a maguk rendjén
azt hogy Leti ennyi idő után letudta tenni a szereket szinte csoda és én is azon gondolkodtam minek kellett eddig is szednie meg egyáltalán hogy is van ez ki szedi feleslegesen és ki nem,,?
egyszer már én is gyógysz. mentes voltam de most nem jön össze valahogy félek hogy annyira instabil leszek szóval nem érzem hogy most lenne itt az ideje a leszokásnak 

Hozzászóló: beugroHozzászólás dátuma: 2010-08-07
Hozzászólás:
Júl. 31-i hsz, idelent:

A megőrülés még azért odébb volt, de a testem már alaposan felmondani látszott a szolgálatot. Az ügyeleten a 24.órában írtak nyugtatót, amit azóta is szedek, hol kisebb, hol nagyobb adagot. Többnyire csak éjszakára. A traumafeldolgozás következtében egy ponton beállt egy súlyos paraoia, és egy olyan inverz állapot, hogy a testem hiába lazult volna el, nem képes elaludni, mert a lélek nem engedett.

Hétfőn kaptam a hírt, hogy meghalt a valahai szeretett-imádott szemdokim, vénséges vénen, közel a százhoz. Apám helyett apám volt. Mindig kérdezte a sulit, a jegyeimet, 4 éves korom óta ismert. Ő volt az egyetlen orvos, akihez nem rettegve mentem. Még egyetemista koromban is figyelemmel kísérte a tanulmányaimat és mindig pozitívan jelezte vissza, hogy olyan közegből, akkora testi-lelki mocsokból ki tudtam és ki akartam kapaszkodni. Olyan volt, mint egy hatalmas tölgyfa, vagy egy erős vár a hegyen. Most a tölgyfa kifordult, gyökerestül, a helyén pedig egy hatalmas, mély seb van - bennem.

Olyan ember volt, aki egyszer születik egy évszázadban. Tudom én, hogy nagyon beteg volt, nagyon öreg, és hogy halandóak vagyunk...de úgy fáj, hogy meghalt, mintha egy darabot szakítottak volna ki a lelkemből.

Most én L., Olyan pocsékul vagyok, hogy jobb, ha nem húzok magammal senkit lefelé a mocsárba.

Pusz mindenkinek, legyetek jól!
 

Hozzászóló: BabócaHozzászólás dátuma: 2010-08-07
Hozzászólás:
Idelent
Egy jó darabig én magam is lusta dögnek gondoltam/éreztem magam, hogy pl. egy mosogatás mitől olyan nagy teher, miért nem tudom megcsinálni. Csak fekszem az ágyban, a mosogatni való meg gyűlik. Aztán éjjel mikor nem tudtam aludni, akkor fogadkoztam ezerrel, hogy holnap más lesz, holnap rengeteg dolgot megcsinálok. Persze a holnapiból se lett semmi, de mindig ezekkel a fogadkozásokkal idegeltem magam. Ördögi kör. 

Hozzászóló: idelentHozzászólás dátuma: 2010-08-07
Hozzászólás:
Szép délutánt mindenkinek!
Akik pedig éppen annyira rosszul vannak, hogy még a nethez sincs erejük, azokra gondoljunk szeretettel. Hátha Cuppnak igaza van, és "átmegy az üzenet". Bár így lenne!

Bad69, ha nem lennél, isten bizony ki kellene találni téged :-) Jó teszt, hogy tudunk-e még nevetni...

Én hallottam egy tök rövidet, de nekem bejött:

Malacka megy-mendegél az erdő szélén, és leesik.

Amit Babóca panaszolt, az tényleg abszolút jellemző: az emberek -tisztelet a kivételnek- azt gondolják rólunk, hogy csak lusták vagyunk. Aki ebben a betegségben sosem szenvedett, annak egyszerűen nincsen érdemi tapasztalata arról, hogy tartós szenvedést nem csupán fizikai okok válthatnak ki. Olyan ez, mintha egy japánnak úgy próbálnék meg elmagyarázni valamit, hogy egészen hangosan beszélek hozzá - magyarul.

Bad69, ismerős gondolat a gyógyíthatatlan betegség iránti vágy. Sokszor filózok rajta, hogy miért kap egy tízéves kisgyermek leukémiát, amikor én például sokkal "ésszerűbb" zsákmány lennék a Halál számára. Sokminden hasznosat letettem már az asztalra, nem voltam ITT teljesen hiába, most valahogy már szívesebben kiszállnék inkább. Persze nem vagyok öngyilkos hajlamú, mert az megint más műfaj, de ennek ellenére gyakran gyűlölöm a reggeli felébredés-feleszmélés pillanatát. 

Hozzászóló: Bad69Hozzászólás dátuma: 2010-08-07
Hozzászólás:
Sziasztok! Kinek mennyi gyógyszer kell?? Én csak szükség esetén kapok be.Bár sokszor mikor magam alatt vagyok,örülnék,ha valami végzetes betegséget kapnék. Ez nem öngyilkos dolog lenne. Lehet önző lennék,de nem bosszantana a körülöttem élők baromsága.

Szex? A férj éjszaka az asszony felé fordul.....
-Ne most drágám,nem vagyok rád hangolódva...-így a feleség.
-Mit vettem én el?? -kérdi a férj! Zongorát vagy nőt????
14:58 

Hozzászóló: BabócaHozzászólás dátuma: 2010-08-07
Hozzászólás:
Idelent
Félre érthető voltam, teljes a családom, a fiaim 22-28 évesek. De még az unokáimat is szeretném látni. Habár nem kapkodják el a fiúk, mert az ő szavukkal eddig csak kis hülye libákra találtak. Biztos az ő hibájuk is. Most, hogy írok Neked, "lebuktam" idősebbik fiam előtt, valamiért bejött a szobába és egyből kiszúrta milyen oldalon vagyok fenn, és csak hümmögött egyet, és hozzátette, ha találok egy rendes csajt, ő gondoskodik az unokáról. Bocsi, ez csak egy kis mellékzönge akart lenni. Na, most szerintem majd húznak ezzel a depi oldallal. Nagyon jó dolog, hogy édesanyádra így számíthatsz! Én anyum sokáig nem értette, és szerintem a lelke mélyén még most sem érti ezt a betegséget. Mikor padlón vagyok, és nem tudok semmit csinálni, sokáig úgy éreztem kimondtatlanul lustasággal vádolnak. Sok embernek érthetetlen, hogy mi az hogy csak fekszel egész nap, és nem érdekel senki, semmi, itt sem vagyok, nemis létezemet "játszom".  

Hozzászóló: idelentHozzászólás dátuma: 2010-08-07
Hozzászólás:
Babóca,
a napi 3szor 1 db tabletta az én esetemben nem éppen "csont nélküli" dobás: édesanyám elrejti a gyógyszert, és minden reggel odaad belőle nekem 3 darabot. A ház nagy, így aztán esélyem sincs, hogy felkutassam, meg nem is érdemes, hiszen akkor azonnal kiderülne, hogy hozzányúltam. És nem akarom őt végképp elkeseríteni.
Cupp írta, hogy nemrég megözvegyült, Te írtad, hogy van két gyermeked, akikről gondoskodnod kell. Nos, már nekem sincsen férjem, de a fekete ruhát egy bíró viselte...A nagylányom 18 éves, a fiam 14. Szóval én sem engedhetem meg magamnak a gyors halál luxusát. A betegségemet az egész családomból egyedül az édesanyám képes tolerálni, ő szó szerint az életben maradást jelenti számomra. A bipolárisok a társadalom "kakukkfiókái": a depressziót már sikerült valahogy megértetni a mindennapok átlagpolgárával, de a mi tüneteink egyelőre még majdnem mindenkinél kiverik a biztosítékot. Ahogy én érzékelem, az emberek egy kalap alá veszik az elmebetegséget az elme betegségeivel. Talán azért, mert a szóalak megegyezik. De az ég szerelmére, a kettő között ég és föld a különbség! Ha valaki gúnyosan rákérdezne, hogy például miért, hát akkor itt van a legkézenfekvőbb válasz: az elmebetegek nem büntethetőek, a mentális betegek viszont minden további nélkül. Hab a tortán, hogy ők ráadásul önmagukat is kitartóan és kegyetlenül büntetik. 

Hozzászóló: BabócaHozzászólás dátuma: 2010-08-07
Hozzászólás:
Idelent
Én nem kerestem külön dokit, ehhez a doktornőhöz tartozom, de nagyon rendes, megértő. Csak tőle kapok receptet. Mikor már nagyon padlón voltam, testi bajokkal kísérve: gyomorfekély-gyanú, szédülés, álmatlanság, nem sorolom úgyis ismerős lehet, szóval a háziorvosomtól én kértem, hogy küldjön dilidokihoz, mert úgy érzem szükségem van rá. Igaz a problémáimat nem tudja megoldani, de sokat segített nemcsak a receptek felírásával, hanem beszélgetésekkel is. Nekem erre volt/van szükségem, van aki maga próbál kimászni a gödörből, nekem nem sikerült. Én is bipoláris vagyok. Pánikkal karöltve. Amúgy szép az élet. Gratulálok, hogy a 3x1 xanaxot meg tudtad oldani!:) Én még ott tartok, hogy könnyebben nyúlok hozzá, ha valami probléma adódik. 

Hozzászóló: idelentHozzászólás dátuma: 2010-08-07
Hozzászólás:
Babóca,
sajnos nem a te doktornőd az egyetlen "gyorskezű" receptíró művész. Bevallom, én a függőség szorításában kifejezetten igyekeztem olyan orvos ismerőst keresni, aki időnként "kisegítene". Kerestem, és találtam. Kicsit hüppögtem neki, megszánt, írta a receptet. És nem őrajta múlt, hogy ez az egérút megszűnt végül: volt elég erőm, hogy eltépjem a szálat. Mert egy idő után már annyira szégyelltem ezt a dolgot, hogy az már a függőség ellenére is felnyitotta a szemem.
Kemény másfél évembe került, amíg elértem, hogy a napi adagom ma "már csak" 3 x 0,5 mg Xanax. Az a másfél év a pokol előszobája volt. És az a szomorú, hogy amíg a gyógyszeradag csökkent, addig persze nem csökkentek vele együtt a magánéleti problémáim. Vagyis a visszaesés talaja elő van készítve, hogy úgy mondjam. A probléma-kezelési képességem messze átlag alatti, ráadásul bipoláris vagyok. Ez nem igazán nyerő kombináció. A mániás depresszió gondoskodik a folyamatos szorongásomról, de az élet ízetlen vicce, hogy szervi betegségek hiányában még több tíz évet is végigszoronghatok ebben az általam ismert világban. 

Hozzászóló: BabócaHozzászólás dátuma: 2010-08-07
Hozzászólás:
Idelent!
Köszi a biztatást, jól esett. Már én is így gondolkodom, hogy még 30-40 év??? De a két fiam miatt muszáj kibírni, ami még hátra van. A gyógyszerfelírással kapcsolatban: a dokinőmnek volt, hogy a nővér szólt, hogy nem jár a gyógyszer nekem, mert még kell, hogy legyen. Dokinőm leállította őt, és megkaptam a receptet. 

Hozzászóló: idelentHozzászólás dátuma: 2010-08-07
Hozzászólás:
Babóca,
ne keseredj el, és ne szomorodj el két hülye számadat miatt! Kívánom, hogy ennél nagyobb horderejű tévesztésed soha ne legyen életedben. Mert akkor boldog ember leszel. Én személy szerint gyűlölöm a számokat, mert álnok jószágok. Mondok egy példát. Az egészséges ember így fogalmaz: 40 éves múltam, jaj, lehet, hogy már csak 20-30 évem van hátra. Ugyanez a mentális beteg szájából: 40 évet valahogy lehúztam; a francba, lehet, hogy még további 20-30 évig fogok itt vergődni? 

Hozzászóló: idelentHozzászólás dátuma: 2010-08-07
Hozzászólás:
Detti,
szép jó reggelt!
Bárcsak úgy működne a receptírás, hogy a gondos pszichiáter alaposan megfontolja, megbízhat-e a betegében...talán így működik, ha van annyi pénze a betegnek, hogy magánrendelésre járjon, a nyomorúságos kórházi járóbeteg-ellátás helyett. Nekem az utóbbi jutott. Ott mi, betegek, csupán termékek vagyunk egy gyári futószalagon, villámgyors meózás céljából.
Az ott dolgozó orvos csak akkor kezd túladagolásra gyanakodni, ha a számítógép kiköpi, hogy a beteg idő előtt ment újabb receptet kérni. A számítógépet meg nem a beteg halálvágya érdekli, hanem az OEP-hez beérkező, és feldolgozandó adatállomány, amelyből azonnal kiszűrik az azonos névre történt norma feletti gyógyszer-felírást. Emiatt az orvos ejnye-bejnyét kapna, amit esze ágában sincs felvállalni. Tehát ha idő előtt megzabálom a számomra felírt nyugtatókat, akkor kiszúrok saját magammal, de nagyon csúnyán.

Egyszóval: ez az egész rendszer a legkevésbé sem a betegek lelkivilágáról szól.

Mindenki szerencsés, aki nem ült és nem is ül a gyógyszerfüggőség börtönében: borzalmas csapda, kerüljétek el! 

Hozzászóló: BabócaHozzászólás dátuma: 2010-08-07
Hozzászólás:
Leti!
Már bocsánatot kértem, hogy ilyen hülye vagyok a 0,5 meg az 5-tel kapcsolatban. Remélem azért még szól hozzám valaki... 


Vissza Tovább>