A hastánc
(2006/1. szám - Megjelenés dátuma: 2007-10-30)
 |
A tánc az ember legrégebbi kifejezési formája. Már 16 ezer évvel ezelõttrõl maradtak fenn táncoló alakokat ábrázoló barlangrajzok a mai Franciaország és Spanyolország területén, Tanzániában még régebbiek.
A tánc nagyon sok vallási rituálé fontos összetevõje volt az emberiség története során. Az ismétlõdõ ritmusokra végzett mozdulatok segíthetnek elérni azt a meditációs állapotot, amelyben az ember megtalálhatja valódi lényét. A tánc mozdulatsorán át testünk és lelkünk igaz szövetségre talál, dinamizmusa fölélénkíti szunnyadó energiáinkat, életerõnket. A világot alkotó õskáoszból is ritmusra jött létre a rend.
A mitológia szerint az õsanya ritmikus mozdulataival alkotta meg az elemeket, miután a Teremtõ döntött a világ létrehozásáról.
A gnosztikus írás, János cselekedetei említi, hogy Jézus is táncolt.
"A világegyetemhez tartozik a táncos. Az, aki nem táncol, nem tudja, mi történik". A korai keresztény egyházban is megtalálhatók voltak a liturgikus táncok. A VI. század táján azonban az aszketizmus elõretörésével betiltották a templomi táncokat. Az egyházfõk szerint túl érzékiek voltak és a nõknek túl sok öröme tellett bennük.
A "hastánc" egy nagyon õsi mozdulatforma, amely nevével ellentétben az egész testet átmozgatja. Arab nyelvterületen például "raks el sarqi" keleti tánc, "raks el baladi" emberek tánca kifejezéseket használják.
Az Észak-Afrika és Közel-Kelet országaiban a "hastánc" kifejezés nem ismert, hanem a különbözõ táncok az eseményrõl kapták a nevüket, amelyen táncolni szokták azokat.
A hastánc elnevezés a nyugati világ szülötte. Az 1889. évi párizsi és az 1893-as chicagói világkiállításon szereplõ észak-afrikai és közel-keleti elõadók táncának francia elnevezésébõl indult ki "danse du ventre" (a has tánca), ennek angol fordítása a "belly dance".
A hastánc a kiállítások után állandó színpadi műsor lett a kabarékban, mulatókban, eredeti funkcióját veszítve, nyugati táncelemeket fölvéve és a ruhák, amiben táncolták õket is, kezdtek távolodni az eredeti népi formáktól. Ugyanakkor egyre több művészt ihletett meg a kelet varázsa, zeneszerzõket, festõket, táncosokat, írókat, és ez rányomta bélyegét a nyugati kultúra fejlõdésére.
Az egyes közel-keleti országokban különbségek vannak a táncokban, a ruházatban, az alkalmazott hangszerekben, dallamokban, ritmusokban. Közös bennük az, hogy az egyes testrészeket izoláltan mozgatják.
A táncosok gyakran használnak fátylat, ujjcintányért, botot, kardot, fejükön viselnek többágú gyertyatartót, vizeskorsót. Ezen kiegészítõ eszközök alkalmazása más-más népeknél alakult ki. A vándorlások során keveredõ etnikumok egymásnak adtak ötleteket táncaik továbbfejlesztéséhez. A lágy, hullámzó, kanyargó, körkörös mozdulatok nõiséget, a rázások erõt, termékenységet sugároznak.
A finom kéz- és fejmozdulatok indiai, a karmozdulatok perzsa és egyiptomi eredetűek. A has és csípõ mozdulatai az õsi termékenységi rítusokból maradtak ránk.
Néhány lehetséges ok, amiért a nõk elkezdenek orientális táncot (hastáncot) tanulni:
- magasabb energiaszint, jobb közérzet, testi-lelki harmónia, társaság utáni vágy;
- önkifejezési, kikapcsolódási, testgyakorlási, alakformásáli lehetõség;
- egyéni vonzerõ növelésének lehetõsége;
- fölkészülés a terhességre, szülésre;
- menses és menopauza panaszai ellen;
- a medence izomzatának erõsítésén keresztül a nemi élet intenzívebbé, színesebbé tételének vágya;
- hát- és fejfájás, emésztési zavarok, testsúlyproblémák ellen.
Mivel a hastánc hosszantartó ritmusos gyakorlatsor, amely az intim zónák mély izomzatán kívül a nagy izomcsoportokat is intenzíven átmozgatja, ezért fõként az aerob profilú mozgások közé tartozik.
A mozdulatok közben a test oxigénszükséglete nõ, használja a felhalmozott cukrot, zsírt és fehérjét. Hastánccal óránként 360–660 kilokalóriát égethetünk el.
A hastáncot bárki elkezdheti életkortól, testsúlytól, hasának méretétõl függetlenül. Várandós kismamáknak is ajánlottak a lágy, hullámzó lassú mozdulatok. Ha valaki megtanulja izolálni medenceizmait, ennek a szülésnél és azt követõ idõszakban, a regenerálódásban is nagy hasznát veszi. A tánc segít az újdonsült mamáknál gyakran fellépõ "laktációs pszichózis", önelfogadási problémák, pánik, depresszió leküzdésében, a gátizmok edzésében és terhesség elõtti alakjuk visszanyerésében.
Végezetül néhány sor a tudós Dr. Dienes Valériától, világhírű mozdulatművészünktõl: "Mi a mozdulat? Híd test és az eszmélet között. Az anyagi és szellemi világ kötõjele. A mozdulat testet ad a léleknek és lélekkel telíti a testet...... a tánc az embertest beszéde. Az egész testé. Nyersanyaga a mozdulat, melyben részt vesz az embertest minden szerve, minden porcikája."
(Táncművészeti Értesítõ)
Ezzel a rövid cikkel szeretnék mindenkit bátorítani, hogy megtapasztalja az utolsó sorokban leírt érzést.
www.szantal.hu
Balla Tünde Aziza:
"Hastánc: Harmónia, életerõ, testformálás, erotika"
Bp. 2003. 2004. 2006.
Elküldöm e-mailben Nyomtatható verzió
További hírek ebben a számban:
|
