Beszéljünk a soványságról! Prof. dr. Barna Mária írása
(2006/1. szám - Megjelenés dátuma: 2006-01-02)
 |
A megfelelõ táplálkozás, a jó tápláltsági állapot az egészségben eltöltött élet alapja. A szociális, gazdasági helyzet és a táplálkozási ismeretek szintjének emelkedésével párhuzamosan eltűntek a klasszikus hiánybetegségek, mint pl.: a skorbut (C-vitamin-hiány), a pellagra (Niacinhiány), az angolkór (D-vitamin-hiány), a beriberi (B1-vitamin-hiány), ám manapság a kiegyensúlyozatlan, energiában és egyes tápanyagokban bõséges, de más tápanyagokból kisebb hiányt mutató táplálkozás jelent veszélyt.
Jórészt ennek a következménye, hogy a lakosság több mint 50 százaléka túlsúlyos vagy kövér. A WHO is felhívta a figyelmet arra, hogy az elhízás világszerte, szinte járványszerűen növekszik. Talán az elhízás rohamos emelkedése, és az elhízás más, krónikus megbetegedések elõidézésében betöltött kóroki szerepének a felismerése magyarázhatja, hogy a soványság kérdése ritkábban kerül reflektorfénybe.
Mikor beszélünk soványságról?
Soványságról akkor beszélünk, ha a testtömeg 10-20 százalékkal kisebb az átlagnál. A normál testtömeg meghatározására – számos index közül leggyakrabban – a testtömegindexet, a TTI-t használják, amely a kg-ban kifejezett testtömeg (testsúly), és a méterben kifejezett testmagasság négyzetének a hányadosa. A normál TTI 20–25 között mozog. Az életkor elõrehaladtával a testtömeg mérsékelt gyarapodása nem kedvezõtlen jelenség, ezért a következõ értékek tekinthetõk normálisnak:
Soványságról 18,5-20 alatti TTI-értékek esetén beszélünk
A soványság nem jelent feltétlenül betegséget. A 10 százalék körüli testtömeghiány a halálozási arány szempontjából még kissé kedvezõbb is, mint a normál testtömeg.
Meg kell különböztetni a soványságtól az alultápláltságot, a betegek körében elõforduló kóros tápláltsági állapotot, a malnutríciót, mely rontja a beteg gyógyulási esélyét, növeli a szövõdmények kialakulásának a kockázatát, a kórházi kezelés tartamát stb.
A kóros tápláltsági állapot akkor alakul ki, ha a bevitt táplálék hosszabb ideig nem fedezi a szükségletet; a szervezet energia- és egy vagy több tápanyag relatív vagy abszolút hiánya jön létre. Idõsek különösen veszélyeztetettek, mert gyakran betegek, többféle gyógyszert szednek, étvágytalanok lehetnek, szomjúságérzésük csökkent, rágási és nyelési problémák nehezítik a táplálkozásukat, sokan egyedül, kis jövedelembõl élnek, gyakori körükben a depresszió és a szociális izoláció.
A soványság okai
sokfélék
A soványság gyakran egészséges egyéneken elõforduló, alkati, családi adottság. A sovány emberek családtagjai közül is többen soványak, pedig jó étvággyal, megfelelõen étkeznek. Az is elõfordul, hogy hibás táplálkozási szokások következtében jön létre, számos esetben lelki tényezõk, depresz-szió, étvágytalanság áll a soványság hátterében, de okozhatja az étvágyközpont hibás működése is. Az elégtelen táplálékfelvétel elégtelen súlygyarapodást eredményez.
Soványság alakulhat ki bármely betegség következtében. Ezekben az esetekben könnyen alultápláltság, kóros tápláltsági állapot jöhet létre. Krónikus légúti megbetegedés, emésztési zavar, csökkent felszívódás, endokrin és anyagcsere-betegségek, vese-, máj-, szív- és hasnyálmirigy-betegség, gluténérzékenység, cisztás fibrózis, táplálékallergia, gyulladásos bélbetegségek, refluxbetegség, daganatos megbetegedések stb. idézhetik elõ az alultápláltságot, az alultápláltság pedig más betegségek ki-alakulásának a kockázatát növeli.
Az alultápláltságra kell gondolni, ha nem szándékos, tehát nem fogyókúra kapcsán létrejött súlycsökkenés rövid idõ alatt következik be. ( pl.: 1 hét alatt 1-2, vagy ha 1 hónap alatt 5, vagy 3 hónap alatt 7,5, ill. 6 hónap alatt 10 százalékos a súlycsökkenés). Ezekben az esetekben az alapbetegség kezelése, megszüntetése segíthet.
Az alultápláltság megszüntetése az orvos és a diétetikus feladata, súlyos esetekben speciális tápszerekre is szükség van.
Mit tehetünk, ha soványak vagyunk, de nem szenvedünk különféle betegségekben, vagy csak valamilyen betegség után, esetleg műtétet követõen roboráló étrendet szeretnénk fogyasztani, vagy egyszerűen felszednénk néhány kilót?
Hizlaló, roboráló étrend
Fontos szabály, hogy bár nem szabad túlságosan próbára tenni az étvágyat, a megszokottnál több energiát kell a szervezetnek kapnia. Az energiát adó tápanyagok a szénhidrátok, a zsírok és a fehérjék.
1 kg-os testsúly növekedését 7000 kcal többletenergia bevitelével lehet elérni. Ha naponta 250 kcal-val nõ az energiabevitel, két hét alatt 0,5 kg testtömeg-növekedésre lehet számítani, ha naponta 500 kcal többletenergia bevitele sikerül, akkor a 0,5 kg-os testsúlygyarapodás már egy hét alatt elérhetõ. 14 X 250 =3500 (1 kg súlynövekedés energiaigénye 7000 kcal)
Az étrendet olyan ételekbõl kell összeállítani, amelyek
kis térfogatban nagy energia- és tápanyagtartalommal rendelkeznek (vitaminokban és ásványi anyagokban gazdagok),
könnyen emészthetõek,
kis telítõértékűek.
A megszokott ételek energia- és tápanyagtartalma dúsítással, tejpor, tejszín, tojás, túró, mandula, dió, méz, vaj, margarin stb. hozzáadásával növelhetõ.
Minden túlzás tilos
Gyakran elõfordul, hogy az étrendben az energiában gazdag ételek mennyiségének fokozása sem eredményez testsúlygyarapodást, mert a többletet – alkati okokból – a szervezet nem tudja hasznosítani, illetve raktározni. Az ilyen étrend erõltetése esetleg negatív eredménnyel is járhat. Nagyon kell ügyelni az étvágy fenntartására, és nemcsak az ételek ízletes elkészítésére kell figyelni, hanem figyelembe kell venni az egyéni ízlést is. A túlzást minden vonatkozásban kerülni kell. Pl.: az agyoncukrozott ételek növelhetik az étvágytalanságot; a zsírbevitel növelésére a tejszín és a tejföl alkalmasabb, mint a zsiradékok, mert a zsírtól, olajtól csepegõ étel undort válthat ki; s ugyanígy kerülni kell a túlságosan laktató ételek halmozását is a diétában.
A hizlaló étrend tehát kétélű fegyver, amely rosszul alkalmazva kárt is okozhat.
Forrás: www.patikatukor.hu
Elküldöm e-mailben Nyomtatható verzió
További hírek ebben a számban:
|
