Má’ megin ez a depresszió…
(2006/1. szám - Megjelenés dátuma: 2006-01-09)
 |
Tavaly Sting koncertezett nálunk.Huszonhárom éve házas,és nagyon jó házasságban él,négy gyönyörű gyermeke van, multimilliárdos, ezzel együtt nem úgy kereste a pénzét, hogy bele kellene köpnie a tükörbe – és depressziós. Negyvennyolc kilósra fogyott. Miért?
Albert Györgyi közelmúltban megjelent Miért éppen én? című könyvében testi és lelki nyomorúságát, rejtett és gondosan leplezett titkait, a saját depresszióját tárja a világ elé. Egy öngyilkosság környéki állapotban ugyanis szinte már minden mindegy, de azért az írás, a gondolatok rendszerezése akár segíthet is kijutni valahová, a normálisnak vélt élet környékére.
Háromszor kísérelt meg tavaly öngyilkosságot gyógyszerrel és alkohollal. Sem a látvány, sem az élmény nem felemelõ. Néhány kép az indítékokból, részlet a könyvbõl: „Bõgök, mint egy állat, vizionálok, hemzsegõ hangyáktól feketéllik a fal, anyám rikácsolva fojtogat, kést forgatok a férfi gyomrában... ” A riporter betegsége alatt igazi depresszió-szakértõvé vált: – Az a különbség a férfi és a nõi öngyilkossági szándékok között – rémes egy öngyilkosságra azt mondani, hogy befejezett, de hát így hívja a szakirodalom –, hogy a férfiak között sokkal több a befejezett öngyilkosság, ami azt jelenti, hogy meg is halnak. A nõknél inkább a segélykérés, figyelemfelhívás dominál. A nem sikerült öngyilkosság után bűntudat van és lelkiismeretfurdalás; visszajössz, és azt érzed, hogy még ezt sem tudtam megcsinálni, ebben sem tudtam sikeres lenni; szörnyű.
A mániás szakasz gyakran irigylésreméltó állapotnak tűnik, ilyenkor az egyébként búskomor ember röpköd, ismerkedik, kapcsolatokat teremt, és könnyedén megold olyan helyzeteket, melyekbe mások belebetegszenek. Ám Albert Györgyi szerint csak kívülrõl paradicsomi ez az állapot. – Egy mániás nem tudja a kontrolljait, férfivel, nõvel, kutyával, macskával lefekszel, elköltöd az ötszázezer forintból a mínusz 2,5 milliót. Rémes. Nem is akarok ebbe belemenni.
Tari Annamária pszichológus és Rihmer Zoltán pszichiáter egyetértenek abban, hogy az egyszerű, pláne indokolt rosszkedv nem betegség. – Ha a depressziót Klasszikusan definiálni akarjuk, akkor ez egy nagyon tartós hangulati nyomottság, ami több héten keresztül fenn kell hogy álljon ahhoz, hogy egy ilyen diagnózist valaki megkapjon – kezdte a tünetek sorolását Tari Annamária. – Jellemzõ rá, hogy az illetõ addigi korábbi örömfunkcióit elveszti, mintha egyre inkább képtelenné válna az öröm a megelégedettség átélésére. Megjelenik egyfajta perspektívátlanság, kilátástalanság érzés, sajátos módon ez karakterjellemzõ lesz, hogy a háttérben egy ilyen bűntudatos rossz érzés lappang. Szeretném hangsúlyozni, hogy nagyon sokszor használjuk a szót ok nélkül, hangulati színezésre is használja a köznyelv, sokszor mondja valaki, hogy nagyon depressziós vagyok, miközben arról van szó, hogy rossz napja van, szomorú, mert miért ne lehetne.
Az orvosi értelemben betegségnek diagnosztizált depresszió ismertetését dr. Rihmer Zoltán pszichiáter folytatta: – A depresszió tünetei között a tartósan nyomott, indokolatlan szomorú alaphangulat, és az örömre való képtelenség mellett nagyon fontos az alvászavar, étvágytalanság, vagy éppen fokozott széklet, vegetatív működészavar, nõknél menstruáció nagyon gyakran megszűnik gondolkodási műveletek meglassulnak az illetõnek. Nem foga az agya, idõsebbnek néz ki a depressziós beteg, saját magánál önvádlások gyötrik, és sokszor öngyilkossági gondolatokat forgat a fejében. Nem csak Magyarországon, de máshol is mindenütt a világon a felnõtt lakosság körülbelül tizennyolc százaléka életében egyszer átesett depresszión. A betegség az esetek nagy részében visszatérõen zajlik, tehát tizennyolc százalék életében egyszer volt depressziós, hét-nyolc százalék minden évben, és négy százalék minden hónapban. Magyarországon aktuálisan depressziós három-négyszázezer ember, de a betegeknek csak egyharmada áll kezelés alatt.
A depressziónak van egy olyan formája, hogy mániás depresszió. Ennek a mániás epizódja alatt a tartósan szomorú ember hirtelenül szokatlanul vidám lesz, felhangolt, túlzottan aktív, de ez ezért jóval ritkább a depressziónál.
A depressziót a környezet is a rosszul tolerálja, mert nem tud mit tenni – folytatta a pszichológusnõ. – Olyan ez, mint hogyha egy idõben szimultán tehetetlenedne el maga a páciens és a környezete is. Amikor a depressziós orvoshoz kerül, és az esetek többségében elindul a gyógyszeres kezelés, jellemzõ hogy a környezet egyfelõl nagyon drukkol, hogy ez a dolog sikerüljön, másfelõl erõteljesen presszionálja a pácienst arra, hogy már sikerüljön, ugye jobban vagy már, ugye összeszeded magad. És ez az állapot az, ami egy depresszióst azonnal visszavet. A szedd össze magad és gondold át hogy az élet milyen szép, ez nem működik, mert nagyon mély, és hosszú idõt igénylõ az a tudattalan tartomány vagy az a terület, amit ilyenkor egy depresszív tünetcsoport mögött fel kell tudni dolgozni mert azért az nem véletlen, hogy a depresszió kialakult.
Meggyõzõ remény a kiúttalanságban, hogy a depressziós betegek döntõ többsége, több mint kilencven százaléka teljes mértékben meggyógyítható.
B. Király Györgyi műsora nyomán
Forrás: www.radio.hu
Elküldöm e-mailben Nyomtatható verzió
További hírek ebben a számban:
|
