Tavaszi fáradtságra szín- és ízterápia
(2005/4. szám - Megjelenés dátuma: 2005-04-04)
 |
A melankóliáról, a mindent átható lehangoltságról általában a szürke õszi hónapok kapcsán szokás beszélni, pedig a depresszió súlyosabb formái fõként tavasszal jelentkeznek. Az oly sokat emlegetett tavaszi fáradtság jelei nemcsak testi, hanem lelki tünetekben is mutatkoznak.
Míg a téli idõszakban kialakult vitaminhiányt könnyedén pótolhatjuk, addig lelkünk újjáélesztéséhez sajátos praktikákra van szükség. Őseink tudtak valamit. Négylábú barátaikhoz hasonlóan – barlangjaikba bújva – szinte átaludták a telet. Legalábbis ösztönös inaktivitással vészelték át a hideget. Nem csoda hát, hogy az elsõ igazi tavaszi napon frissen és üdén indultak vadászni. Noha Neander-völgyi génjeink minket is téli pihenésre „programoznának”, aligha tehetünk eleget ezen õsi kötelezettségünknek.
Persze egy kis téli lazsálás magyarázatakor gyenge kifogás volna munkahelyünkön a fokozott alvásigényre hivatkozni, hiszen az evolúció amolyan igazi „négy évszakosra” formálta az embert. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy ez az alakítás nem mindenkinél sikerült tökéletesre. Sõt, az úgynevezett mérsékelt övben élõk (ide tartozunk mi is) többségénél – ha csak nyomokban is, de megmaradt a téli inaktivitásra való igény. Ha ennek nem tudunk megfelelni (márpedig miért is tudnánk), bizony számíthatunk arra, hogy a szervezetünk megköveteli a magáét.
A télen keletkezett hiányosságokra mindenkit a maga módján figyelmezteti a szervezete. Többnyire az untig hangoztatott tavaszi fáradtság, pontosabban annak egyéni tünetei a legáltalánosabb SOS-jelzések. A szakemberek régóta ismerik ezt a jelenséget, így az ellenszerét is rutinosan alkalmazzák és ajánlják kimerült pacienseik esetében.
Már-már közhelynek tűnik, hogy a tavasz közeledtével vitaminbombákkal kell hadba szállni az általános fáradtsággal, gyengeséggel szemben. Tény, hogy a természetes vitaminok és ásványi anyagok tudatos és módszeres fogyasztásával szinte néhány hét alatt újratölthetjük a télen kiürült energiaraktárainkat, ám a zöldségek elszánt „legelése” csupán a testünk számára jelent gyorssegélyt, lelkünk reaktiválásához nem mindig elég.
Lelkünk is megtisztulásra vár
Hiba volna elbagatellizálni a vitaminkúra hatásosságát, ám el kell ismerni, hogy a testi egyensúlyunk megteremtése nem minden esetben jár együtt a téli levertség, általános rossz hangulat azonnali megszüntetésével. Testünk és lelkünk „kooperációjának” eredményeként természetesen egy-egy fej káposztával is hozzájárulhatunk lelkünk rehabilitációjához, ám a kellõ kiegyensúlyozottság állapotát csak hosszas, kemény munkával idézhetjük elõ.
Aggodalomra semmi ok! Azokra sem vár örök ború, akik a lelki tréninget ezúttal kihagyják. A napsütéses órák és a kinti hõmérséklet növekedésével arányosan elõbb-utóbb mindenki tavaszba öltöztetheti a lelkét. Az általunk leírt praktikák csupán arra jók, hogy ez a várva várt állapot minél hamarabb kialakuljon.
Lapunk olvasói elõtt jól ismert (és talán jól bevált) technika a tavaszi tisztítókúra, melynek – bármilyen módját választjuk – alapvetõ célja, hogy a télen keletkezett salakanyagoktól megszabadítsuk a szervezetünket, helyet adva ezzel az érkezõ vitaminoknak, ásványi és tápanyagoknak. Talán furcsának tűnik, de valami hasonló módszert kell lelkünk esetében is alkalmazni. A hagyományos tisztítókúra során egyfajta nagytakarítást végzünk. A sokak által közkedvelt léböjt eredményeként szervezetünk úgy szabadul meg a felesleges és káros anyagoktól, hogy közben – ha jól csináljuk – mégsem éhezünk, semmiben nem szenvedünk hiányt.
Ha úgy tetszik, lelkünket is érdemes okosan megtisztítani a nem odaillõ tartalmaktól. Elsõ olvasatra bizonyára nagyon furcsának tűnik, de a túlzott befelé fordulásra hajlamosító téli hónapokban lelkünkben is hívatlan vendégek ütnek tanyát. Ahogy testünkbõl a káros salakanyagokat, úgy lelkünkbõl ezeket a negatív gondolatokban „testet öltött” albérlõket kell távozásra késztetni. Erre is azért van szükség, mert csak ily módon szabadíthatunk fel helyet az újonnan érkezõ, friss, kellemes, tavaszi impulzusoknak.
Kezdõdjék a nagytakarítás!
Ahány ház, annyi szokás…A végeredmény szempontjából szinte mindegy, hogy milyen módszerrel tisztítjuk meg lelkünket a káros tartalmaktól. Ahogy egy alapos porszívózás is csodákra képes, úgy néhány egyszerű házi trükk is gyakran vetekedhet a pszichoterápiával. Mindenekelõtt érdemes tisztázni: a nagytakarítás nem jelenti azt, hogy válogatás nélkül mindent a szemétre vetünk! Lelkünk tavaszi megújításához mindössze annyi szükségeltetik, hogy a télen gyakran felbukkanó, zavaró gondolatokat elõször is tudatosítsuk magunkban. Ezek a gondolatok, emlékek – negatív jellegük miatt – gyakran csak az álmainkban körvonalazódnak. Érdemes tehát álomnaplót vezetni, vagy reggelente – a tea vagy a kávé elfogyasztása közben – erõsen koncentrálni arra, hogy mit álmodtunk.
Kitartó gyakorlással néhány hét alatt sikerülhet azonosítani, pontosabban tudatosítani ezeket a nem kívánt „léleklakókat”.
Ezt követõen nincs más teendõ, mint elkülöníteni õket, majd szántszándékkal elvonni róluk a figyelmünket. Ahogy a lakásunk, úgy a „lelkünk mérete” is nagyjából adott, vagyis a negatív gondolatok tudatos eltávolítására, illetve – figyelemeltereléssel – zsugorítására azért van szükség, hogy helyet szabadítsunk fel az újonnan érkezõ, remélhetõen pozitív impulzusok számára. Nagyjából így összegezhetõ lelkünk tavaszi nagytakarítása.
Ingerbombákat elõ!
A tavaszi lélekápolás elsõ lépése, hogy radikálisan véget vessünk a téli inger-szegénységnek. Érzékszerveinket fel kell rázni a több hónapos alvásból! Ezt csak egyféleképpen tehetjük: ingerbombákkal ostromoljuk önmagunkat. Szemünket a színekkel, orrunkat az illatokkal, bõrünket a szépségipar újdonságaival (vagy a bevált kedvencek gyakoribb használatával), nyelvünk ízlelõbimbóit pedig a finom étkekkel „állíthatjuk ismét munkába”. E látszólag egyszerűnek tűnõ „technika” nagyon hamar látványos eredményeket produkálhat.
Érzékszerveink dolgoztatása általánosan serkenti szervezetünk – beleértve agyunk – működését. A központi idegrendszer aktivitása pedig megteremti az alapot az említett új és kellemes ingerek, impulzusok befogadására. Ízlelõbimbóinkat a megszokottnál intenzívebb, erõsebb, összetettebb fűszerek használatával stimulálhatjuk. Egyes ízesítõk – például a fokhagyma és a csípõs paprika – ráadásul nemcsak finomak, de a tavaszi megfázástól és más fertõzésektõl is hatékonyan megvédenek.
Orrunkat leginkább a frissítõ, energetizáló illatokkal bombázhatjuk. Az aromaterápia csodatévõ hatását ezúttal nem részletezzük, hiszen annak bizonyított voltával manapság mindenki tisztában van. Az egyik legmarkánsabb ingerbombára a szemünknek van szüksége. A téli színtelenség káros, hangulatromboló hatásait csak nagyon intenzív impulzusokkal lehet megfékezni. Elõ hát a színekkel!
Nem csupán a környezetünkben élõknek, dolgozóknak teszünk jót azzal, ha valami igazán rikítóba „csomagoljuk” magunkat. Egy-egy merészebb szín csak az elsõ tükörbe nézés alkalmával tűnik megbotránkoztatónak. A télen szürkévé fakult arcunk kis idõ elteltével garantáltan kivirul. Ezt a lélektanban „biofeedback” elnevezéssel illetett jelenséget ily módon tapasztalhatjuk önmagunkon.
A színes ruhánk látványa – tudattalanul – azt a képzetet erõsíti bennünk, hogy nemcsak a pulóverünk, hanem mi magunk is vidámak vagyunk. Ez a hit – amolyan önbeteljesítõ jóslatként működve – valóban jókedvre derít. A tavaszi megújulás alapvetõ kelléke és egyben célja a változás. Ha a környezetünkben minden dermedt egyhangúságban marad, változtassuk mi a környezetünket! Jobb híján érdemes önmagunkon kezdeni a változtatást.
Már a legapróbb módosítások is hatalmas energiákat képesek megmozgatni és felszabadítani bennünk. Frizuránk, öltözködésünk egy-egy aprócska elemét ugyanúgy érdemes megváltoztatni, mint életünk nagyobb „darabjait”. Ilyentájt célszerű a mindenkiben ott szunnyadó kreatív késztetéseknek is teret engedni. Ám mindemellett ne feledkezzünk meg a legalapvetõbb csodaszerrõl: a természetrõl. Kint a szabadban csaknem minden korábban leírt kellék rendelkezésre áll testünk és lelkünk újjáélesztéséhez! Itt az idõ, hogy megfordítsuk az erõviszonyokat! Ne hagyjuk, hogy a természet „szívja ki az erõnket”, kebelezzük be mi a természet színeit, illatait, ízeit és a friss levegõt!
Szigeti Ildikó
Forrás:www.fitt.info.hu
Elküldöm e-mailben Nyomtatható verzió
További hírek ebben a számban:
|
